Nem köt gúzsba a színészlét

  2006.12.30. 15:12

Olvastam nemrég egy nyilatkozatát, amelyben valami olylasmit mondott, hogy talán azért csak most játszhatott először filmfőszerepet, mert idő kellett, mire "hozzáöregedett az arcához".

 

Sosem voltam naiva alkat. Már a főiskolán, de később, a Radnótiban is elkerültek a "hamvas" szerepek.

A pályám elején, ha velem egykorú, huszonéves lányokat kerestek filmekbe, az arcomat tekintve túlkorosnak ítéltek. Mostanra az életkorom utolérte a külsömet. Legalábbis az elméletem szerint. A Csak szex... főszerepére egy érettebb harmincas karaktert kerestek - a sors akkor úgy hozta, hogy passzoltam a rendező, Goda Krisztina elképzeléseihez. Ki tudja, ezután talán már az anyukaszerepek jönnek...

Magánélete is visszaigazolta az elméletét?

A magánéletem történeteit, hogy engem ki választott, én kit választotam, egy kicsit sem befolyásolták ezek a dolgok. Csak arról volt szó, hogy például, amikor a főiskolán szereposztásra került sor, a Rómeó és Júliából én nem Júliát kaptam, hanem a dada szerepét. Aztán hasonlóképpen megmaradt ez a későbbiekben is. De hogy a fiatalabb fiúk helyett az idősebb urak találtak volna meg inkább... Nem, ilyesmiról nem tudok beszámolni. (Nevet.)

Gondolom, a film sikere nyomán a rajongók száma is megszaporodott.

Való igaz, többen felismernek, odajönnek hozzám az utcán, gratulálnak, megkérdezik, mikor láthatnak legközelebb filmen. Az interneten is sokan írnak, hogy látták, szeretnek, ilyennek találnak, olyannak találnak. Az Életképek kapcsán is többen jeleznek, összevonják a két dolgot, a moziban láttak, azóta keresnek, érdeklődnek, hogy melyik darabban játszom. Jó dolog ez, már csak aért is, mert így talán azok is eljönnek a színházba - nem feltétlenül miattam persze -, akik eddig valamiért nem jártak a Nemzetiben vagy a Radnótiban.

 

Talán meglepi a kérdés: szeret énekelni?

 

Tulajdonképpen szeretek. Miért kérdi?

 

Gyakran tűnik úgy, hogy a professzionálisan hozott figurába, ha éneklésre kerül sor, mindig vegyül egy csipetnyi bájos zavartság. Mintha nem lenne túlságosan magabiztos ilyenkor...

 

Mert nem is vagyok! A prózában és a táncban igen, de az éneklés egy kicsit távol áll tőlem. Ennek ellenére szeretek énekelni, de - leginkább lustaságból - nem járok hangképzésre. Ám ha felkérnek, akkor nem futamodom meg. Legutóbb Cserhalmi Gyuri lemezén énekeltem, nagyon szerettem.

 

Azért azt szögezzük le, hogy sokkal szebb az énekhangja, mint ahogy azt a Csak szex és más semmi fináléjában hallhattuk.

Ott az volt a koncepció, a szerephez tartozott. A film több jelenetében is van rá utalás, hogy Dóra nem egy énekesmadár... Amit a végén be is bizonyít.

Szokott a kisfiának énekelni?

Néha rám jön a kocsiban a dalolás, de Lackó mindig befogja a számat. Kisebb korában se igényelte, hogy énekeljek. A mesemondást persze igen, de nem sokat énekeltünk.

A színház érdekli a gyerkőcöt?

Néha elhozom egy-egy előadásra, ami érdekes lehet neki, amit be tud fogadni. Tizenkét éves, a III. Richárdra még nem ültetem be, de látta például a Holdbéli csónakost, vagy legutóbb a Ruttkai Éva Színházban az Anconai szerelmeseket. Amikor a Radnótiban játszottuk, még kisebb volt, unalmasnak találta. Most már nagyon tetszett neki.

Tetszik neki a légkör is?

Jól érzi magát, de nagyjából ennyi. Nem látok arra utaló jeleket, hogy különösebben "elvarázsolódna" a színháztól. Én meg nem fogom errefelé tolni. Ha eljön az ideje, úgyis ő dönti el, hogy mit akar.

Önt inspirálta valaki annak idején?

Nagyon későn jött az elhatározás, talán a gimnázium negyedik osztályában. Azt gondoltam, na jó, a többi között beadom a Színművészetire is a papíromat, aztán majd lesz valami. Sokáig táncoltam, így a közönség előtti szereplés nem állt távol tőlem. Persze, a színházi élmények biztosan elültettek valami magot a lelkemben, öt évig nevelőapám volt Barbinek Péter, akkor sokat jártunk a drabokra, amelyekben játszott, kőszínházakba és a kisvárdai nyári előadásokra egyaránt. Ott nyaraltunk három-négy hétig, belefolytunk a próbafolyamatokba - nem mondom, hogy bármit is eldöntöttem, de tetszett ez a világ. Főként az volt szimpatikus, hogy úgy láttam, viszonylag sok szabad ideje van egy színésznek, legalábbis nincs szoros időkeretek közé szorítva; nem kilenctől ötig kell dolgoznia. Volt, hogy néha hetekig nem láttuk Pétert, de olyan is megesett, hogy hat-nyolc hétig nem volt próba, így azt csinált két előadás között, amit akart. Tetszett ez a szabadság. És ez igaz az én mostani életemre is. Lackó persze ad egy rendszert az életemnek - iskola, miegyebek - és szerencsére jut is rá elég időm. Nem köt gúzsba a színészlét.

 

Kovács Gellért

Színes RTV - 2006. október 23.